Befogadás - átkaroló befogadás

Befogadás - átkaroló befogadás
Fekete Judit óvodapedagógus

Az óvodáskor kezdete a legtöbb családban az első olyan élethelyzet, megpróbáltatás, amikor a kisgyermek a biztonságos, meleg családi fészekből a közösségi nevelésbe lép át. Természetes, hogy a szülő aggódik a gyermeke óvodába kerülése miatt, hisz szülőként is hozzá kell szoknia az új helyzethez, nem könnyű megélni az „elengedés” érzését.

A gyermek óvodai életbe történő beilleszkedése a befogadással kezdődik.

Mivel az óvodai csoportjaink szervezeti formájukat tekintve vegyes életkorúak, az óvodába lépő csöppségek már egy hagyományokkal rendelkező, kiegyensúlyozott élettérbe érkeznek. Ez a közeg megnyugtatóan hat az érkező gyermekekre, mert nemcsak az óvodapedagógusok és a dajka nénik fogadják őket szerető gondoskodással, hanem az anyáskodó nagyok is.

Arra törekszünk, hogy megkönnyítsük a fokozatos elválást, ezért biztonságot nyújtó, nyugodt, elfogadó környezetet biztosítunk. 


Intézményünkben a befogadás folyamata rugalmasan történik, hisz mindig a gyermek személyiségéhez igazodunk, figyelve sajátos igényeire, testi-lelki szükségleteire. A gyermek behozhatja azokat a kedves tárgyait, amelyek megnyugtatják, s ott tarthatja addig, ameddig ennek szükségét érzi. Időt hagyunk, hogy elfogadja az új környezetet és személyeket, valamint lehetőséget biztosítunk az anyás/szülős jelenlétre, befogadásra.


Fontos számunkra a szülőkkel való jó kapcsolat kiépítése, mert a családi nevelést kiegészítve, harmonikus együttműködésben alapozhatjuk meg a gyermek későbbi, sikeres életéhez szükséges készségek, képességek optimális fejlődését. Tudjuk, hogy a melegségben, szeretetben növekvő gyermek jobban átvészeli az élet viszontagságait.

Vissza