A lelki állóképesség erősítése
Intézményünkben egy szakmai nap keretében Dr. Kelemen Lajos pszichológus tartott előadást nevelőtestületünk tagjainak a mentális egészségünk megőrzéséről, erősítéséről.
Az óvodánkban dolgozó kollégák és xy közötti szakmai együttműködés már több évre visszanyúlik. Dr. Kelemen Lajos előadásain és tréningjein már több alkalommal is részt vettünk. Ezáltal számos elméleti és gyakorlati tudással gazdagodtunk. Közös találkozásaink, kötetlen beszélgetéseink hatással vannak a pozitív személyiségfejlődésünkre és segíti a mindennapi pedagógiai munkánkat.
A mentálhigiéné, az egészséges lelki élet kialakítása és erősítése, a testi és szellemi, lelki jólétünk megtartásának a feltétele. A lelki egészség megőrzése segíti az egyén harmonikus szociális kapcsolatainak a fenntartását. Ezen kapcsolatok fenntartását és a társadalomban való jóllétét.
Az előadónk olyan énvédő mechanizmusokat mutatott be, amelyek segítenek a mai óvodáskorú generáció (Alfa generáció) és Y generáció (szüleik) megértésében. Az Alfa generációba tartoznak azok a fiatalok, akik 2010-2025 között születtek/születnek.
Az Alfa generáció tagjai egy teljesen új korszakba születtek, amelyben a felgyorsult technológia meghatározó szerepet játszik. Ezek a gyermekek könnyedén elsajátítják a digitális készségeket és az online kommunikáció módjait. „Egy európai felmérés szerint az óvodáskorú gyermekek 50-70%-a használ táblagépet, sőt az interneten is könnyen megtalálja a számára fontos információkat.” Ez a korai érintettség a digitális világgal hatással van az önértékelésükre, énképük kialakulására és interperszonális kapcsolataikra. Ezen generáció tagjai gyakran csak a virtuális világban látják azt, hogy hogyan kell kapcsolatot építeni, nem sajátítják el azokat a szociális késségeket, amelyek a valódi emberi kapcsolatok kialakításához, működtetéséhez szükségesek.
A folyamatos impulzív ingerek, amelyek érik őket hatással vannak az énközpontú gondolkodásuk kialakulására. Az empátia, a türelem, a szociális kapcsolatok megtalálása nehézséget jelent számukra.
Dr. Kelemen Lajos olyan énvédő mechanizmusokkal ismertetett meg minket, amelyeket az óvodában is tapasztalhatunk a szülők és gyermekek részéről egyaránt. Ő a szakmai ismereteit gyakorlati tapasztalatokkal is alá támasztotta, amelyhez tudtunk csatlakozni saját nevelői munkánk során szerzett élményeinkkel.
Az énvédő mechanizmusok gyermekkorban alakulnak ki és ezeket felnőttként is gyakoroljuk. Az énvédő mechanizmusok nem feltétlenül vannak jó hatással a közösségre és egyeznek meg a mi védő mechanizmussal. A mechanizmusok legfőbb meghatározója az alap temperamentumunk, a genetika, illetve az a minta, amelyet gyermekkorban látunk.
A saját lelki egészségünket védjük az énvédő mechanizmusokkal, amelyeket a gyermekek és a felnőttek egyaránt használnak (a gyermekek a felnőttek mintájára alkalmazzák azokat).
A mindennapi feszültségek levezetésének módja, hogy védjük magunkat mentálisan vagyis, meglegyen a mindennapi komfortérzetünk.
Használunk önirónikus megjegyzéseket, humort és racionalizálunk (pl megmagyarázzuk, hogy miért nem végeztünk el egy feladatot). Az önirónia hasznosságát azért hangsúlyozta Dr. Kelemen Lajos, mert ha magunkat ironizáljuk ki, akkor nem bántunk meg másokat, ezt az elhárítást tolerálja leginkább a közösség.
A következő énvédő eszközünk a bagatellizálás, a dolgok és tevékenységek leértékelése és jelentéktelenné tétele. (Pl: határidő nem betartása). A másik embernek nagyobb a problémája, mint a miénk ezáltal megnyugtatjuk magunkat, levezetjük a saját feszültségünket, ezzel együtt eltörpülnek a gondjaink.
Átkeretezés, amikor másik szemüvegen keresztül közelítünk meg egy adott problémát, helyzetet. Ez a mechanizmus segíthet abban, ha az életben akadályokba ütközünk, képesek legyünk egészséges mentalitással megoldani a problémáinkat.
A pszichológus említést tett arról, hogy a gyermekek nevelése során hogyan oldhatunk meg olyan viselkedésbeli, különleges helyzeteket, amelyek állandóan előfordulnak az óvodában. Ilyen például a „tükörhiszti”, a „pozitív megerősítés” –erősíti az önbizalmat, illetve elősegíti felnőttkorban is az optimista hozzáállást az élet során felmerülő nehézségekhez. Kiemelte, hogy mindig kerüljük a gyermekek megszégyenítését (pl: magamutogatás esetében), mert az rombolja a gyermek énképét, önbizalmát, felnőttként is fenntartja a negatív attitűdjét, tehát a személyiség szégyenlőssé válik.
Összegzésképpen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a lelki egyensúly kialakítása és erősítése segíti, támogatja a mentális és a fiziológiai egészségünk fenntartását az érzelmi intelligenciánk fejlődését, a stressz kezelését. Ha az óvodában dolgozók lelki állóképessége rendben van, az a kisugárzás tükröződik a gyermekcsoport lelki jóllétén is.
Dr. Kelemen Lajos előadása és gyakorlati útmutatói segítettek abban, hogy a mindennapok során a megoldhatatlannak látszó problémákkal hogyan küzdjünk meg.